Tartalom
- Meghatározás - Mit jelent a 2. szintű gyorsítótár (L2 gyorsítótár)?
- Bevezetés a Microsoft Azure és a Microsoft Cloud | A jelen útmutató során megtanulja, hogy mi a lényeg a felhőalapú számítástechnikában, és hogyan segítheti a Microsoft Azure a felhőből történő migrációt és az üzleti vállalkozás futtatását.
- A Techopedia magyarázza a 2. szintű gyorsítótárat (L2 gyorsítótár)
Meghatározás - Mit jelent a 2. szintű gyorsítótár (L2 gyorsítótár)?
A 2. szintű gyorsítótár (L2 gyorsítótár) egy CPU gyorsítótár-memória, amely a mikroprocesszor chipmagjától kívül helyezkedik el, és el van különítve annak ellenére, hogy ugyanazon processzor chipcsomagján található. Az L2 gyorsítótár gyorsabb kialakítása az alaplapra helyezte őket, ami meglehetősen lassúvá tette őket.
Az L2 gyorsítótárak beillesztése a mikroprocesszoros kialakításba nagyon gyakori a modern CPU-kban, bár lehet, hogy nem olyan gyorsak, mint az L1 gyorsítótár, de mivel a magon kívül van, a kapacitás növelhető, és még mindig gyorsabb, mint a fő memória.
A 2. szintű gyorsítótárat másodlagos gyorsítótárnak vagy külső gyorsítótárnak is nevezik.
Bevezetés a Microsoft Azure és a Microsoft Cloud | A jelen útmutató során megtanulja, hogy mi a lényeg a felhőalapú számítástechnikában, és hogyan segítheti a Microsoft Azure a felhőből történő migrációt és az üzleti vállalkozás futtatását.
A Techopedia magyarázza a 2. szintű gyorsítótárat (L2 gyorsítótár)
A 2. szintű gyorsítótár hídként szolgál a folyamat- és memóriateljesítmény-rés számára. Fő célja, hogy a szükséges tárolt információkat a processzor számára megszakítások, késések vagy várakozási állapotok nélkül biztosítsa. Segít az adatok elérési idejének csökkentésében is, különösen olyan esetekben, amikor az adott adatokhoz már korábban hozzáfértek, tehát azokat nem kell újból betölteni.
A modern mikroprocesszorok néha tartalmaznak egy adat előzetes letöltésnek nevezett funkciót, és az L2 gyorsítótár növeli ezt a funkciót azáltal, hogy puffereli a program utasításokat és az adatokat, amelyeket a processzor igényel a memóriából, és szorosabb várakozási területként szolgál a RAM-hoz képest.
Az L2 gyorsítótárat először az Intel Pentium és Pentium Pro motorokkal működtetett számítógépekkel vezették be. Azóta mindig beillesztették a folyamatba, kivéve a Celeron processzorok korai verzióit. Noha elhelyezése miatt nem olyan gyors, mint az L1 gyorsítótár, mégis gyorsabb, mint az L3 gyorsítótár és a fő memória. Ez is a számítógép második prioritása, amikor a teljesítményét a végrehajtási utasításokban tekintjük.