Tartalom
- Meghatározás - Mit jelent a kiegészítő kódírás (CCK)?
- Bevezetés a Microsoft Azure és a Microsoft Cloud | A jelen útmutató során megtanulja, mi szól a felhőalapú számítástechnikából, és hogyan segítheti a Microsoft Azure a felhőből történő migrációt és az üzleti vállalkozás futtatását.
- A Techopedia magyarázza a kiegészítő kódkulcsot (CCK)
Meghatározás - Mit jelent a kiegészítő kódírás (CCK)?
A kiegészítő kódkulcs (CCK) egy modulációs módszer, amelyet vezeték nélküli helyi hálózatokban (WLAN) használnak. A CCK 1999-ben a vezeték nélküli digitális hálózatokban helyettesítette a Barker-kódot, hogy elérje a 2 Mbps-nál magasabb adatátviteli sebességet, bár ez a rövidebb távolságok rovására történt. A magasabb adatátviteli sebesség egy rövidebb forgácsolási sorrend eredménye a CCK-ban, amely nyolc bit, szemben a 11 bittel a Barker-kódban. Ez azt jelenti, hogy kevésbé van szórás a magasabb adatátviteli sebesség elérése érdekében, de a jel érzékenyebbé válik a keskeny sávú interferenciára, ami rövidebb rádióátviteli tartományt eredményez.
Bevezetés a Microsoft Azure és a Microsoft Cloud | A jelen útmutató során megtanulja, mi szól a felhőalapú számítástechnikából, és hogyan segítheti a Microsoft Azure a felhőből történő migrációt és az üzleti vállalkozás futtatását.
A Techopedia magyarázza a kiegészítő kódkulcsot (CCK)
A kiegészítő kódírás a Mary Orthogonal Keying (MOK) javítása és variációja. Mindkettő többfázisú kiegészítő kódokat használ. A CCK a 802.11b szabványban alkalmazott modulációs forma, amikor 5,5 Mbps vagy 11 Mbps sebességgel működik. A CCK-t azért választották, mert ugyanazt a hozzávetőleges sávszélességet használja, mint a MOK, és ugyanazt a fejlécet és preambulumot képes használni a már létező 1 és 2 Mbps vezeték nélküli hálózatokra, ezáltal megkönnyítve az interoperabilitást.A 802.11b szabványos WLAN-ok a CCK-t használják, hogy akár 5,5 Mbps, akár 11 Mbps sebességgel működjenek a rádiófrekvencia-sávban, 2,4 GHz - 2,44835 GHz frekvencián. A 802.11g szabványt követő WLAN-ok a CCK-t használják, amikor 802.11b sebességgel és 54 Mbps sebességgel futnak. Ezek a WLAN-ok egy kifinomultabb modulációs sémát használnak, amelyet ortogonális frekvenciaosztásos multiplexelésnek hívnak.
A kiegészítő kódokat Marcel Golay vezette be először 1961-ben. Ezek a kódok azonos hosszúságú véges sorozatok, vagy pár komplementer bináris kódot tartalmaznak.