Tartalom
- Hogyan működik a tároló virtualizáció?
- Miért virtualizálja tárolását?
- Nincsenek hibák, nincs stressz - Az Ön életét megváltoztató szoftverek készítésének lépésről lépésre történő leírása az élet megsemmisítése nélkül
- A tárolási virtualizáció buktatói
- A tárolási virtualizáció összefoglalása
Forrás: Eugenesergeev / Dreamstime.com
Elvitel:
A tároló virtualizáció hozzájárulhat a költségek csökkentéséhez, miközben javítja a vállalati tárolás teljesítményét.
Az IDC tanulmánya szerint az adatmennyiség évente 46% -kal növekszik, míg a Gartner jelentése szerint az adatközponti rendszerekre fordított kiadások 2015-től átlagosan 1,8 százalékkal növekednek a következő négy évben. E két jelentés együttes figyelembevétele azt jelenti, hogy a CTO-k és a CIO-k várhatóan több adatot tárolnak alacsonyabb költséggel. Valójában, ha figyelembe vesszük az inflációt, az adattárolási költségvetés csökken. A helyzetet tovább bonyolítja a jelenlegi adatközpontú környezet igénye, amely szerint bármikor, bármikor hozzáférhetővé válik a keresletre vonatkozó információk különböző helyszínektől. Nehéz, de nem lehetetlen dió megtörni, mivel a tárolási virtualizáció növeli az átviteli sebességet, csökkentheti a működési költségeket és javíthatja az IT rendszerek méretezhetőségét a tárolt adatok terabyte-jánként.
Noha a tárolási virtualizáció nem új technológia, nem olyan széles körben adaptált, mint az asztali vagy a szerver (alkalmazás) virtualizáció. Ez meglepő, mivel az IBM kutatásai szerint az alkalmazások és az infrastruktúra beruházásainak megtérülése nem valósul meg teljes mértékben, ha a tárolást nem virtualizálják. A virtualizált tárolás stabil, egységes és megbízható hozzáférést biztosít az adatokhoz, még akkor is, ha a mögöttes hardver megváltozik, amikor a tárolóeszközök növekednek, eltávolulnak vagy meghibásodnak. Ez lehetséges, mivel a tárolási virtualizáció automatizálja az adattárolási kezelést, lehetővé teszi a tárolási erőforrások bővítését és frissítését menet közben.
A virtualizáció közbenső rétegként és elsődleges interfészként működik a szerverek és a tárolás között. A kiszolgálók a virtualizációs réteget egyetlen tárolóeszközként tekintik, míg az összes különálló tárolóeszköz a virtualizációs réteget az egyetlen szerverként látja. Ez megkönnyíti a tárolórendszerek - akár különféle gyártók eszközeinek - csoportosítását a tárolási szintekre.
Ez a réteg megóvja a kiszolgálókat és az alkalmazásokat a tárolási környezet változásaitól, lehetővé téve a felhasználók számára, hogy gyorsan cseréljenek lemezt vagy szalagos meghajtót. Az adatmásolási szolgáltatásokat a virtualizációs réteg is kezeli. Az olyan szolgáltatások, mint például az adatok replikálása, pillanatfelvétel vagy katasztrófa utáni helyreállítás céljából, a virtualizációs rendszer által, gyakran a háttérben, egy általános kezelőfelületen keresztül teljes egészében kezelhetők. Mivel az adatok szabadon mozgathatók, az enyhén használt vagy elavult adatok könnyen áthelyezhetők lassabb, olcsóbb tárolóeszközökre.
Hogyan működik a tároló virtualizáció?
A tárolás virtualizálása egyszerű, legalábbis elméletben: a különböző tárolórendszerek egyesítése a gyártótól egy hálózati környezetbe, amelyet egységes készletként kezelni lehet. De sok technikai koncepció esetében, a megvalósítás sem olyan egyszerű, mint a magyarázat. Jelenleg három végrehajtási paradigma létezik:
- Szövetben vagy gazdagépen alapuló - Ez a leggyakoribb és legrégebbi módszer, amelyet a FalconStor IPStorjában, a NetApp V-sorozatában, a DataCore SAN Symphony-ban, a StoreAges SVM-ben és az IBM SAN hangerő-vezérlőjében valósítanak meg. Ezeknek a termékeknek a virtualizációs szerveren futó dedikált készülékei vagy szoftverei vannak, amelyek felfedezik és kezelik a tárolási erőforrásokat, amelyek felhasználják az informatikai felhasználási irányelveket. A legnépszerűbb termékek az IBM-től és a NetApp-tól származnak, amelyek mindegyike 1000 plusz telepített bázissal rendelkezik.
- Hálózati alapú - a McData Corp., a Cisco Systems, a Qlogic Corp, a Brocade Communications és a Maxxan rendszerek nagy szereplõk a hálózati alapú virtualizációban. A virtualizációs funkciók elméleti beillesztése a hálózati komponensekbe, például a kapcsolókba növeli a hatékonyságot, mivel az adatokat legalább egy lépéssel kevesebb mozgatják, mintha egy másik eszközön haladnának át tárolás előtt.
- Tárolóeszköz-alapú - A legnagyobb szereplő a TagmaStore hálózati vezérlő, amelyet a Hitachi Data Systems készített. A tárolóeszköz-alapú virtualizáció beágyazza a virtualizációs szoftvert a tároló szövetbe (merevlemezek / RAID vezérlők / kapcsolók), lehetővé téve további eszközök csatlakoztatását a továbbiakban. A csatlakoztatott eszközöket tárolóvezérlőn keresztül vezérlik, általában egy dedikált hardver eszközzel, amely a tárolókészletekkel és a metaadatok kezelésével foglalkozik. A megvalósított megoldástól függően a rendszer replikációs és tárolási szolgáltatásokat is képes kezelni.
Miért virtualizálja tárolását?
A Dallas-Fort Worth nemzetközi repülőtéren a küldetés szempontjából kritikus adatokat, például a repülőgép érkezési idejét, a kapu adatait, az utaslistákat és a poggyászkövetést két tárolóhely-hálózatban tárolták az Oracle Real Application Clusters (RAC) segítségével. A RAC elsődleges célként egy SAN-ot kezelt, majd az adatokat a másodlagos rendszerbe replikálta, azonban a folyamat olyan hosszú ideig tartott, hogy a két rendszer állandóan szinkronban volt. A tárolás virtualizálása óta, John Parrish szerint a termináltechnika társult VP-jének, a szinkronizálással és a késéssel kapcsolatos problémák megoldódtak.
Nincsenek hibák, nincs stressz - Az Ön életét megváltoztató szoftverek készítésének lépésről lépésre történő leírása az élet megsemmisítése nélkül
Nem javíthatja a programozási képességeit, ha senki sem törődik a szoftver minőségével.
Hasonló problémák merülnek fel az erősen használt tranzakciós adatbázisok tükrözésének végrehajtásakor. A legtöbb adatbázis-kezelő rendszer zárolást valósít meg tranzakciós adatbázisokon, ami tükröződésre készíti az aktív adatbázis mögött lévő órákat, ha nem is órákat. A tároló virtualizáció arra készteti a DBMS-t, hogy azt gondolja, hogy egyetlen adatbázisból ír és olvas, lehetővé téve a valós idejű replikációt.
A tárolási virtualizáció buktatói
A tárolás virtualizációja ellen torzult, főként a korai alkalmazók tapasztalatai alapján, amikor sok megoldás hibás volt és a végrehajtás sikertelen volt. A technológia azóta érett, de továbbra is szabadalmaztatott és nem kompatibilis eszközökre épül, amelyek megnehezítik a platformok váltását. A virtualizáció után a szolgáltatók cseréje nehéz, ezért szükséges a kellő gondosság és a lehetséges megoldások átfogó elemzése, ideértve a hosszú távú igények figyelembevételét is.
A virtualizációval kapcsolatos teljesítménnyel kapcsolatos tartós mítosz akadályozza a virtualizáció elfogadását egyes szervezeteknél. Amint azonban a fenti példákból láttuk, a virtualizáció javíthatja a rendszer teljesítményét. A nagyteljesítményű és a valós idejű alkalmazások által használt adatok gyorsítótárazásával, miközben a ritkán használt adatokat lassabb tárolóeszközökre irányítja, a helyesen megvalósított tárolási virtualizáció javítja a teljesítményt a nem virtualizált tárolóhoz képest.
A tárolási virtualizáció összefoglalása
A tároló virtualizáció a különféle adathordozók egyesítése egy közös, központilag kezelt készletbe, amelyet szoftver vagy hardver útján érnek el. Javíthatja az adatközpontokban jelentkező szűk keresztmetszeteket, miközben csökkenti a tárolási költségeket. Ezt úgy érjük el, hogy a rendelkezésre álló tárolási erőforrásokat méltányosabban és jobban reagáljuk. Ezenkívül a tárolási virtualizáció megkönnyíti a tárolókezelést, mivel a heterogén adathordozók egyetlen egységes felületen kezelhetők. Az egyszerűsített kezelés alacsonyabb adminisztrációs költségeket eredményez, ami több, mint kompenzálja a tárolási virtualizáció lehetséges hátrányait.